I. A készülékhez csatlakoztatott külső vezető alkatrészek meghatározása és vizsgálati módszerei
Külső vezető alkatrészek, amelyek nem fémből készült burkolathoz vannak rögzítve vagy annak részét képezik, és amelyek földelési ellenállása (500 ± 25) V egyenfeszültségen mérve meghaladja az 1 GΩ értéket, valamint olyan alkatrészek, amelyek statikus feltöltődésre hajlamosak és gyújtóforrássá válhatnak, mint például a névtáblák stb.
Az ilyen alkatrészek kapacitását a vonatkozó pontokban meghatározott vizsgálati módszerekkel összhangban kell meghatározni.
II. A hordozható vagy egyedi eszközök kivételével más eszközökre vonatkozó követelmények
Ha bármely vezető rész mért kapacitása meghaladja a 11. táblázatban megadott értékeket, a berendezést a megfelelő “X” szimbólummal kell megjelölni, és a különleges használati feltételekben meg kell adni a mért kapacitásértéket, hogy a felhasználó meg tudja határozni a konkrét alkalmazásokban való alkalmazhatóságot. Nem kell vizsgálni az olyan külső vezető alkatrészeket, amelyek olyan helyzetben vannak, hogy várhatóan nem vezetnek ki a közeledő földelt tárgyakra.
Megjegyzés: ① Általánosan elfogadott, hogy a nem földelt fém kötőelemek, például a fedőcsavarok kapacitása nem haladja meg a 3 pF-ot. ② A III. osztályú berendezések esetében, amelyeket olyan csövekben való használatra szánnak, ahol gyorsan mozgó por fordulhat elő, alacsonyabb kapacitáshatárértéket vesznek figyelembe.

